Történet

A Mecseki Láthatatlanok

1956 november 4-ére virradóra a 6-os számú főúton bevonuló szovjet csapatok komolyabb ellenállás nélkül elfoglalták Pécset. A hír hallatán délelőtt született meg a jelszó: Fel a Mecsekre! Egyes csapatrészeknek sikerült a teljes felszerelésüket (csak kézi fegyvereket) magukkal vinni. Délután folyik a felszivárgás a hegyre. 13-15 éves gyerekek, diákok, munkások, honvéd csapatok a bányász egységekből. Este felé már gyülekeznek, és parancsnokság is alakul 'Gazda' vezetésével. A felfelé vonulás közben kisebb-nagyobb csatározások történtek. Az érintett nevezetesebb helyszínek egyes esetekben a védelmi csapatok nevét is adták, például: Csigalépcső, Üdülő, Tettye-Kőbánya, Perem- szakasz. Más, ma is látogatott helyek is érintve voltak a felvonulást illetően, úgy mint Mecsek-kapu, Misina, Dömör-kapui menedékház, Tubes, Lapisi menedékház, Jakabhegy, Remeterét. November 6-án délután érkeztek meg Vágotpusztára, az előre kiszemelt főhadiszállásra. Itt kezdődött meg a több irányból összegyűlt szabadságharcosok katonai rendbe állítása, némi kiképzés, és az ünnepélyes eskütétel. Az egység elnevezése: "Mecseki Szabadságharcos csapat" lett. Kb 300-an lehettek fent Vágotpusztán. Néhány golyószóró, géppuska, valamivel több puska, kevés lőszer, és egy Csepel teherautó állt a rendelkezésükre. Kizárólag a magyar, és a szovjet hadseregben rendszeresített anyagokból. Megszervezték a biztosítást, figyelést, jelszót használtak.

Innen úgynevezett vállalkozásokat indítottak. Részben az ellenség összeköttetési, és utánpótlási vonalai ellen irányultak támadások, részben a felderítést szolgálták. Egyik fő feladat volt fegyverek, és lőszer felkutatása, élelem beszerzése, és beszállítása. Speciális esetben például a sikondai szanatóriumból gyógyszer beszerzése is tervbe volt. A felderítések egészen a Fehérkúti menedékházig, és a Kozári vadászházig értek. November 10-én már sejteni lehetett, hogy a szovjetek pontosan tudták a szabadságharcosok tartózkodási helyét. Ezért délután összeült a "haditanács" és eldöntötték, hogy áttelepülnek Kisújbányára. November 11-én a "magasfigyelő" erős páncélos mozgást észlelt. Szürkületben indultak útnak. A Cifra-malom, és Árpádtető érintésével érkeztek meg Zobákpusztára. Innen a Hidasi-völgyön keresztül érkeztek Kisújbányára. Este felé újabb egység érkezik, akik elmondják, hogy indulásuk előtt a szovjet-ávós erők támadást intéztek Vágotpuszta ellen. Összesen kb. 200-an értek át Kisújbányára. A Keleti-Mecsekben is számtalan pontot érintettek a "láthatatlan" szabadságharcosok. Réka-kunyhót, ahol is egy őrs tanyázott Püspökszentlászló felől érte őket támadás, de elbújtak. Felderítések során Pécsváradra, és Mecseknádasra is eljutottak, sőt a pécsváradi rendőrség ellen, és ennek biztosítására, a völgyzáró hidak lezárására is vállalkozást szerveztek, amely az utolsó katonai akció volt a részükről.

November 15-én az összes körülményt figyelembe véve úgy döntöttek, hogy visszamennek Vágotpusztára. Zobákpusztai pihenés után Árpádtetőn keresztül éjfél előtt érkeztek meg Vágotpusztára. November 16-án az éjszakai fárasztó, és esőben végrehajtott menet után többen lemaradtak, így elhatározták, hogy a reménytelen bel- és külpolitikai helyzet miatt, erősen megcsappant létszámuk, és az ellenük mozgósított nagy erők bevetése miatt a csoportot feloszlatják, így mindenki szabadon választhatott sorsát illetően.